A nyolc boldogságot az Egyház a katolikus, keresztény ember alapchartájának, alkotmányának tekinti. Teremtésünk pillanatában indul útjára saját, egyéni életutunk, amit a mi Atyánk megálmodott rólunk, mielőtt még lettünk volna.
Arra teremtett, rendelt minket, hogy földi utunk végén eljussunk úja a Forráshoz, azaz hozzá, Teremtő Atyánkhoz. Lelkét oltotta belénk, hogy vezessen minket a földi zarándoklaton.

“Isten nem teremt selejtet”- mondja Böjte Csaba testvér. Így mindenki a mennyországba való eljutásra lett hivatva. Te is, én is!
A boldog-mondásokban Jézus nem vigasztalni akar bennünket, hanem egy segítséget ad a földi élethez; hogyan tudjuk egyre tökéletesebben megélni a szeretetet. Kettő érzést kelt bennem: egyrészt mindig feltüzel; arra mozdít, hogy ne vacakoljak annyit; kezdjek el még ma, még most szeretni; mindemellett le is lomboz, hogy hogyan jövök én a szentekhez, akiket az Anyaszentegyház felavatott. Sose lennék képes az erények egyikét sem hősi fokon művelni.

Akkor meg minek törjem magam? Ez nem Isten hangja bennem, hanem a kishitűség hangja. “A szentek azok, akiken átsüt a nap”- ahogy egy kisfiú mondta a templomban lévő színes üvegből készül szenteket ábrázoló ablakokról.
Nem kell összetörni magunkat, csak “egyszerűen” hagyni kell Jézust működni bennünk, hagyni hogy átsüssön rajtunk! A mi dolgunk, hogy mindent megteszünk azért, hogy a kishitűséget legyűrjük, és átadjuk a kormányt Krisztusnak.

Ne a kifogásokat keressük, hanem a lehetőségeket! Most még a zarándok- egyház tagjai vagyunk, de jegyünk van a megdicsőült- egyházba, a Mennyei Jeruzsálembe! Ferenc pápa is buzdít minket: “Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaival sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…

Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket. Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.

Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre.

Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. S

zükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…

Legyünk hát ilyenek!”

Buzdító szeretettel: Fazakas Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük